Június 15.
(péntek)
Ááááááá!!!-ültem
fel visítva az ágyamon mert konkrétan azt hittem terror támadás van.
-David te
mégis mi a jó büdös francot keresel itt?!?!?-kérdeztem nem túl kedvesen a 9
éves öcsémet aki ágyúgolyót játszva vetette rám magát(??).
-Anyu
mondta,hogy keltselek fel.-vigyorgott pimaszul.
-És a halk
ébresztés neked gondolom ismeretlen fogalom.-feleltem epésen.
Erre csak
megrántotta a vállát és kirohant a szobából. Én tartom magam az eddigi elméletemhez
mi szerint az öcsém egy sunyi alattomos kis dög és direkt akar kitolni velem de
mindegy is.
Az órára pillantottam fél 7-et mutatott. Igen ma van június 15.
péntek, utolsó tanítási nap Éljen,éljen! Hatalmas ásítások közepette másztam ki
az ágyból és elindultam az ajtó felé. Miközben a lépcsőn vonszoltam magam
lefelé azon gondolkoztam, ha most valaki meglökne tuti becsapódnék a padlóba és
eggyé válnék a parkettával.
A lépcsőn leérve(egy örökké valóságnak tűnt)anya
reggelit készített, apa pedig öltönyben kapkodott össze-vissza, mert reggelizni
már nem volt ideje.
-Ha az én
projektemet válasszák ki a tíz beküldött munka közül, az azt jelenti,hogy mi
kapjuk a megbízást,hogy felépítsük a plázát.-magyarázta apa anya hátának mert ő
épp rántottát készített.
-Jó
reggelt!-köszöntem kómásan és levágtam magam David mellé.
-Jó reggelt
kicsim!-köszönt anyu felém fordulva és éppen tálalni készült a reggelit.
Az öcsém
kakót ivott és természetesen szürcsölt hozzá csak ,hogy engem
idegesítsen.
-Befejeznéd
végre??-kérdeztem a halántékomat dörzsölve.
-Mc, beszélj
szebben az öcséddel!-szólt rám apa a nappaliból a nyakkendőjét igazítva.
-Persze én
hagyjam de ő rám ugorhat úgy ,hogy még alszom??-keltem ki magamból.
-David igaz
ez?-kérdezte anyu döbbenten.
-Azt
mondtátok keltsem fel.-vigyorgott az öcsém önelégülten.
-Nem így
értettem.-mondta anyu és szigorú pillantásokat vetett Davidre mire abba hagyta
az önelégült vigyorgást.
-Na én
rohanok.-jött be apu sietve és mindenkinek kiosztotta a puszi adagját.
-Sok
sikert!-kiálltottuk utána és neki álltunk enni.
-Na Gyerekek
ez is eljött-kezdte anyu a szokásos „a suli utolsó napja van”
monológját.-utolsó nap és jön a vakáció.
-Igeeeeen!-kiáltotta
David.
-Remélem
nincs terved a nyárra.-fordult felém.
-Hát ami azt
illeti nem sok de szerintem Brittel el leszünk hiszen mindig így
van.
-improvizáltam, mert igazság szerint szörnyen féltem tőle,hogy unalmas
nyaram lesz. Britt a legjobbarátnőm és minden nyáron együtt lógunk .-Miért is?-kérdeztem vissza meglepetten.
-Hát mert
mint tudod David most elmegy erre a táborra,de kicsim idén a nagyiék is kicsit
együtt szeretnék tölteni az időt..-és igen…itt már tudtam mi következik….rám
sózzák David-et.
-Vigyáznom
kell erre az átokfajzatra?-kérdeztem megrökönyödve,mire anya csak bólintott.
-Apád is és
én is dolgozunk, és nem tudjuk máshogy megoldani.-mondta.
-De ez nem
fair. Mi van ha épp van programom? Hmm??- enyhén hisztérikus hagnemre
váltottam.
-Ő az öcséd
Mc,akkor majd viszed magaddal.-mondta anya ellentmondást nem tűrve.
-Arrrghh!-felálltam
az asztaltól és trappolva indultam fel a lépcsőn a szobám felé.
Magamban persze
szentségeltem egy sort,hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy nyáron a
hülye öcsémre kell vigyáznom. Dühöngésem közepette kikészítettem az ünneplőmet
mert hogy ma abban kellett menni.Össze kaptam magam felöltöztem és átvonultam a
fürdőbe normál külsőt varázsolni magamnak. Mikor kész lettem, felvettem a
tatyóm, eltettem egy almát és beraktam váltó ruhát, hogy majd át tudjak
öltözni.És már készen is voltam,lementem a lépcsőn addigra már mindenki össze
készült.
-Na
indulhatunk?-kérdezte anya,én pedig csak bólintottam, duzzogok na.
A kocsiban
ülve David végig rugdosta az ülésemet.
-Fejezd már
be te kis nyomoronc!!-kiáltottam hátra.
-Mckenzie
állj már le!-szólt rám mérgesen anya.
-Én?? Most
komolyan??-kéredeztem hitetlenkedve.-Az eszem megáll.
És így
utaztunk a gimnáziumig.
-Majd
megyek,sziasztok!- kiszálltam a kocsiból. A suli felé sétálva érezhető volt
az utolsó napi feeling. Mindenki kint nyomult a suli parkjában és én is csak
nehezen vettem rá magam,hogy bemenjek az épületbe.Az osztályba felérve mindenki
a padokon ült beszélgetett és várta a szabadulás édes pillanatát.
-Héé
Mc.-jött oda mosolyogva Britt.-Mi bajod olyan vagy mint egy citrom.
-Áá semmi
csak meg van a nyári programunk.-Britt reménykedve nézett rám.
-Ne örülj,
az öcsémre fogunk vigyázni.-fejeztem be a nyári programunk ismertetését. Britt
pislogás nélkül meredt rám és bevágta magát mellém a padba.
-Az
igen.-mondta majd elnevette magát.-Majd segít nekünk pasizni.-vigyorgott és át
dobta a válla felett hosszú szőke haját. Ekkor lépett be az ofőnk és
elkezdődött az osztályfőnöki óra. A szokásos unalmas téma,és hogy jövőre mennyi
minden vár ránk merthogy végzősök leszünk. Nem igazán figyeltünk rá de nem csak
mi, senki sem. Egyszercsak villogni kezdett a telefonom kijelzője. A hívó nevét
látva felcsillant a szemem. Management.Imádtam a statisztálkodás és tudtam ha
keresnek az csak egyet jelenthet. Van munka számomra.
-Tanárnő!-tettem
fel gyorsan a kezem.-Elmehetek a mosdóba?
-Menj Mckenzie.-mondta
unottan az ofőnk.
Kirontva az
osztályból egyből felkaptam a telefont.
-Haló?-szóltam
bele.
-Mckenzie
Hudson?-kérdezte egy női hang.-Igen én vagyok.-feleltem.
-Örömmel
értesítünk,hogy téged választottak a Capitol Records fiúzenekarának új klipjébe
női statisztának.-mondta a nő.
-Ez komoly?
–döbbentem le teljesen.
-A mai nap
folyamán küldünk egy e-mailt amiben mindent részletesen leírunk.
-Uramisten!Köszönöm
szépen!Várom.-mondtam mosolyogva.-Viszont hallásra!
Ezt nem
hiszem el.Női statiszta leszek egy videoklipben(!!). Talán még sem ígérkezik ez
a nyár olyan unalmasnak.