1.Fejezet

Június 15. (péntek)

Ááááááá!!!-ültem fel visítva az ágyamon mert konkrétan azt hittem terror támadás van.

-David te mégis mi a jó büdös francot keresel itt?!?!?-kérdeztem nem túl kedvesen a 9 éves öcsémet aki ágyúgolyót játszva vetette rám magát(??).

-Anyu mondta,hogy keltselek fel.-vigyorgott pimaszul.

-És a halk ébresztés neked gondolom ismeretlen fogalom.-feleltem epésen.

Erre csak megrántotta a vállát és kirohant a szobából. Én tartom magam az eddigi elméletemhez mi szerint az öcsém egy sunyi alattomos kis dög és direkt akar kitolni velem de mindegy is.

Az órára pillantottam fél 7-et mutatott. Igen ma van június 15. péntek, utolsó tanítási nap Éljen,éljen! Hatalmas ásítások közepette másztam ki az ágyból és elindultam az ajtó felé. Miközben a lépcsőn vonszoltam magam lefelé azon gondolkoztam, ha most valaki meglökne tuti becsapódnék a padlóba és eggyé válnék a parkettával.

A lépcsőn leérve(egy örökké valóságnak tűnt)anya reggelit készített, apa pedig öltönyben kapkodott össze-vissza, mert reggelizni már nem volt ideje.

-Ha az én projektemet válasszák ki a tíz beküldött munka közül, az azt jelenti,hogy mi kapjuk a megbízást,hogy felépítsük a plázát.-magyarázta apa anya hátának mert ő épp rántottát készített.

-Jó reggelt!-köszöntem kómásan és levágtam magam David mellé.

-Jó reggelt kicsim!-köszönt anyu felém fordulva és éppen tálalni készült a reggelit.

 Az öcsém  kakót ivott és természetesen szürcsölt hozzá csak ,hogy engem idegesítsen.

-Befejeznéd végre??-kérdeztem a halántékomat dörzsölve.

-Mc, beszélj szebben az öcséddel!-szólt rám apa a nappaliból a nyakkendőjét igazítva.

-Persze én hagyjam de ő rám ugorhat úgy ,hogy még alszom??-keltem ki magamból.

-David igaz ez?-kérdezte anyu döbbenten.

-Azt mondtátok keltsem fel.-vigyorgott az öcsém önelégülten.

-Nem így értettem.-mondta anyu és szigorú pillantásokat vetett Davidre mire abba hagyta az önelégült vigyorgást.

-Na én rohanok.-jött be apu sietve és mindenkinek kiosztotta a puszi adagját.

-Sok sikert!-kiálltottuk utána és neki álltunk enni.

-Na Gyerekek ez is eljött-kezdte anyu a szokásos „a suli utolsó napja van” monológját.-utolsó nap és jön a vakáció.

-Igeeeeen!-kiáltotta David.

-Remélem nincs terved a nyárra.-fordult felém.

-Hát ami azt illeti nem sok de szerintem Brittel el leszünk hiszen mindig így van.

-improvizáltam, mert igazság szerint szörnyen féltem tőle,hogy unalmas nyaram lesz. Britt a legjobbarátnőm és  minden nyáron együtt lógunk .-Miért is?-kérdeztem vissza meglepetten.

-Hát mert mint tudod David most elmegy erre a táborra,de kicsim idén a nagyiék is kicsit együtt szeretnék tölteni az időt..-és igen…itt már tudtam mi következik….rám sózzák David-et.

-Vigyáznom kell erre az átokfajzatra?-kérdeztem megrökönyödve,mire anya csak bólintott.

-Apád is és én is dolgozunk, és nem tudjuk máshogy megoldani.-mondta.

-De ez nem fair. Mi van ha épp van programom? Hmm??- enyhén hisztérikus hagnemre váltottam.

-Ő az öcséd Mc,akkor majd viszed magaddal.-mondta anya ellentmondást nem tűrve.

-Arrrghh!-felálltam az asztaltól és trappolva indultam fel a lépcsőn a szobám felé. 

Magamban persze szentségeltem egy sort,hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy nyáron a hülye öcsémre kell vigyáznom. Dühöngésem közepette kikészítettem az ünneplőmet mert hogy ma abban kellett menni.Össze kaptam magam felöltöztem és átvonultam a fürdőbe normál külsőt varázsolni magamnak. Mikor kész lettem, felvettem a tatyóm, eltettem egy almát és beraktam váltó ruhát, hogy majd át tudjak öltözni.És már készen is voltam,lementem a lépcsőn addigra már mindenki össze készült.

-Na indulhatunk?-kérdezte anya,én pedig csak bólintottam, duzzogok na.

A kocsiban ülve David végig rugdosta az ülésemet.

-Fejezd már be te kis nyomoronc!!-kiáltottam hátra.

-Mckenzie állj már le!-szólt rám mérgesen anya.

-Én?? Most komolyan??-kéredeztem hitetlenkedve.-Az eszem megáll.

És így utaztunk a gimnáziumig.

-Majd megyek,sziasztok!- kiszálltam a kocsiból. A suli felé sétálva érezhető volt az utolsó napi feeling. Mindenki kint nyomult a suli parkjában és én is csak nehezen vettem rá magam,hogy bemenjek az épületbe.Az osztályba felérve mindenki a padokon ült beszélgetett és várta a szabadulás édes pillanatát.

-Héé Mc.-jött oda mosolyogva Britt.-Mi bajod olyan vagy mint egy citrom.

-Áá semmi csak meg van a nyári programunk.-Britt reménykedve nézett rám.

-Ne örülj, az öcsémre fogunk vigyázni.-fejeztem be a nyári programunk ismertetését. Britt pislogás nélkül meredt rám és bevágta magát mellém a padba.

-Az igen.-mondta majd elnevette magát.-Majd segít nekünk pasizni.-vigyorgott és át dobta a válla felett hosszú szőke haját. Ekkor lépett be az ofőnk és elkezdődött az osztályfőnöki óra. A szokásos unalmas téma,és hogy jövőre mennyi minden vár ránk merthogy végzősök leszünk. Nem igazán figyeltünk rá de nem csak mi, senki sem. Egyszercsak villogni kezdett a telefonom kijelzője. A hívó nevét látva felcsillant a szemem. Management.Imádtam a statisztálkodás és tudtam ha keresnek az csak egyet jelenthet. Van munka számomra.

-Tanárnő!-tettem fel gyorsan a kezem.-Elmehetek a mosdóba?

-Menj Mckenzie.-mondta unottan az ofőnk.

Kirontva az osztályból egyből felkaptam a telefont.

-Haló?-szóltam bele.

-Mckenzie Hudson?-kérdezte egy női hang.-Igen én vagyok.-feleltem.

-Örömmel értesítünk,hogy téged választottak a Capitol Records fiúzenekarának új klipjébe női statisztának.-mondta a nő.

-Ez komoly? –döbbentem le teljesen.

-A mai nap folyamán küldünk egy e-mailt amiben mindent részletesen leírunk.

-Uramisten!Köszönöm szépen!Várom.-mondtam mosolyogva.-Viszont hallásra!

Ezt nem hiszem el.Női statiszta leszek egy videoklipben(!!). Talán még sem ígérkezik ez a nyár olyan unalmasnak.